„Egy gyors és hatalmas paradigmaváltás előtt vagyunk”

2018. november 26.

-interjú dr.Botz Lajos professzorral

Nemrégiben magas rangú elismerést kapott, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. A tőle megszokott szerénységgel fogadta a méltatást, mindemellett komoly jelzésként értékeli szakmai életútján. Az indoklásban megfogalmazottak részleteiről beszélgetünk dr. Botz Lajossal, a Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerészeti Intézetének igazgatójával, a Klinikai Központi Gyógyszertár főgyógyszerészével, azaz az optimalizált gyógyszerválasztás és használat terén végzett kutatómunkájáról, valamint a gyógyszerészképzés elindításában tanúsított példaértékű szerepvállalásáról.

 

Schweier Rita írása

 

- Mit jelent az optimalizált gyógyszerválasztás és gyógyszerfejlesztés?

- Ez egy óriási szakterület. Az „optimalizált gyógyszerválasztás és használat” kifejezés a kedvencem, amit időnként már a fejlesztésre is kiterjesztenek. Időben kezdtük el használni, és örömömre az indoklásba is átemelték.

A nemzetközi szakirodalomban 15-20 évvel ezelőtt kezdtek el erről beszélni, szemléltetve a gyógyszerré válás folyamatát. Képzeljünk el egy akadályfutót, aki föláll a rajtvonalra, és van előtte öt akadály, amit meg kell ugrania: ez a biztonságosság, azaz ártalmatlanság, már amennyiben ez lehetséges, a hatásosság, a minőség, valamint a gazdaságosság. Ötödik elemként később az optimalizált gyógyszerválasztást és használatot is megjelölték gátként. Már ennyi magyarázat alapján is belátható, hogy a gyógyszerelés optimalizálásának igénye nemcsak gazdasági, hanem szakmai okok miatt is szükségszerű és halaszthatatlan. Ezt a gyűjtőfogalmat aztán mi is elkezdtük az oktatásban és a kutatásfejlesztési tevékenységünkben alkalmazni.

Az ide sorolandó területek egyike a bizonyítékokon alapuló orvoslás és gyógyszerhasználat. Többen viszolyognak ettől, mert azt gondolják, hogy ezzel kötöttségek alá kerül a gyógyítás szabadsága, ugyanakkor ez inkább az egészségügyben is zajló információrobbanással van összefüggésben. Ma már szinte lehetetlen eligazodni egy-egy szűk szakterületen belül is, ebben lehet segítségünkre egy gondolkodási-értékelési módszertan. Eligazít például abban, hogy primer prevencióban a jelenlegi több száz, több ezer cikk alapján melyik lehet a helyesen megválasztott gyógyszer. Ez persze idővel változhat, ezért is nem tényeken alapuló orvoslásról van szó, hisz a tények megdönthetetlenek, míg a bizonyítékok módosulhatnak. Kialakult ennek a gyógyszerekkel kapcsolatos módszertana is, amit mi is használunk már.

Az ezzel kapcsolatos másik terület az adagolással függ össze, nevezetesen azzal a tévhittel, hogy a gyógyszereket nagy átlagban 3x1 alkalommal kell szednie mindenkinek. Ez már csak azért sincs így, hiszen az emberek genetikailag változékonyak, a gyógyszereket különböző mértékben metabolizálják, és ezeket a szempontokat a használatnál fontos figyelembe venni. Az onkológia területén ma már van olyan gyógyszer, amely pusztán a betegek 5 százalékánál hatékony. Van olyan hatóanyag is, amely a betegek egyharmadának használ, a másikkal nem tesz semmit, a maradék egyharmadnak pedig árt.

A közvélemény egy része alapvetően ártalmasnak gondolja a gyógyszereket, és létezik iparág is, ami ezen alapul, hangoztatva: ő a természet, a csoda, az ártalmatlanság. Nem vitatom, hogy a természetes szereknek is van létjogosultságuk, de a gyógyszerek előnyeit is el kell ismerni, például azt, hogy szigorúan monitorozott rendszerben zajlik az alkalmazásuk, szemben a „csodaszerekkel”. Tagadhatatlanul vannak mellékhatásaik, de törekednünk kell arra, hogy ezeket mérsékeljük.

Számunkra fontos - mivel nem tisztán elméleti intézet vagyunk -, hogy amivel foglalkozunk, az lehetőleg gyorsan, a gyakorlatban is alkalmazható legyen, illetve ha a gyakorlatban felmerülnek problémák, akkor az ismeretanyagunk révén igyekezzünk azokat megoldani. Ilyen helyzetek gyakran adódnak.

- Mondhatjuk azt, hogy ezt a kutatómunkát sosem lehet lezárni? 

- Igen, már csak azért sem, hisz az egészségügyben mindig adódnak problémák, és ha az egyiket megoldjuk, belépünk a következőbe. Szeretem a kívülállók véleményét is meghallgatni az egészségügyről. Jó néhány évvel ezelőtt egy német közgazdász épp erről a problémahalmazról beszélt. Több példát is hozott, köztük azt, hogy ha sikerül a 2-es típusú cukorbetegséget még jobban kezelni, akkor tovább élnek az emberek, ám idősebb korban jön a magas vérnyomás, az Alzheimer-kór, a demencia és a többi megbetegedés, valójában tehát halmozódnak a gondok. Idézett egy elemzést is, ami arról szólt, hogy ha Basel kantonban az 1960-as években abbahagyták volna a dohányzást, akkor ma lényegesen nagyobb lenne az egészségügyi ráfordításuk. Nem haltak volna ugyanis meg az emberek olyan gyorsan a dohányzás okozta megbetegedésekben, tovább élhettek volna, más egészségügyi problémákkal küszködve. Az egészségügy tehát érdekes csapdában van. Ez a gyógyszerekre is igaz, hisz azok az orvosságok, amik hatnak, lehetnek egyben veszélyesek is. A konyhakés is veszélyes, ám lehet nagyon jó dolgokra használni. Az a fontos, hogy tudjuk, mire valók.

Az merő illúzió, hogy létezhet olyan gyógyszer, amely megtalálja a beteget, a betegséget, és csak arra hat. Az utóbbi 15 évben volt olyan gyógyszer, amely dollármilliárdos fejlesztésekkel, ráülve a „marketing vonatra”, meg az óriási piaci elvárásokra, azt hirdette, hogy megoldotta a fájdalomcsillapítással kapcsolatos mellékhatásokat. Óriási bukás lett a vége, mert kiderült, hogy szedésével megnőtt az infarktusok száma. Az optimalizált gyógyszerhasználatnak az a célja, hogy minél hamarabb elérjük a kívánt hatást, és emellett csökkentsük a nem kívánt mellékhatásokat. Ez a feladat jó időre ad még gondolkodni valót.

- Ez tehát folyamatos kihívást jelent, és ezért mélyedt el ebben a területben.

- Egyrészt ezért, másrészt pedig azért, mert az ezzel való foglalatoskodás hozzájárul a napi rutinmunka színvonalasabbá tételéhez is. Fontos tudni, hogy az ismeretanyag ezen a területen is robbanásszerűen bővül. Azt mondják, hogy 2020-ra a fejlett országokban az egészségügyi adatok duplázódási sebessége 78 nap lesz, ami félelmetes. Ma már arra is képes a technika, hogy egy mobiltelefonnal rögzítsük a mozgásmintázatunkat, és ha abban eltérés mutatkozik, akkor az okos eszköz üzenetet küld. Pár év csupán, és mindenről lesz adatunk. A kérdés az, hogy mennyiben és mire tudjuk ezeket hasznosítani. A felmérések alapján éveken belül elérhetjük, hogy egy ember életideje alatt a felhalmozódott egészségügyi adatmennyisége 1100 terabyte lesz. Jelenleg a pécsi egyetem nyolc évnyi klinikai adatvagyonának a mennyisége egy terabyte alatt van. Robbanásszerűen érkeznek az új adatok, ami jelenti azt is, hogy gyökeresen megváltozik a gyógyszerfejlesztés és az alkalmazás is. Lehetőségünk lesz a közeljövőben arra, hogy minden beteget kövessünk, míg korábban erre „csak” klinikai vizsgálatokat végeztünk, és az azokból nyert adatokkal dolgoztunk.

A napokban egy olyan tanulmányt olvastam, amely arról szólt, hogy több évre visszamenőleg elemezték az egészségügyi adatokat Norvégiában, és ezekből kiderült, hogy bizonyos asztmatikus gyógyszereket szedőknél lényegesen kevesebb százalékban alakult ki Parkinson-kór. Ugyancsak fontos és érdekes az a felismerés, ami a „gyógyszer együtt adással” függ össze, és a New York-i Columbia Egyetem informatikusától ered, aki az amerikai gyógyszerhasználati adatokat összevetette a sürgősségire bekerülő emberek EKG-adataival. Azt találta, hogy azoknál, akik két bizonyos gyógyszert együttesen szedtek – az egyik egy antibiotikum volt – nyolcszorosára nőtt a hirtelen szívhalál rizikója. Nem véletlen, hogy két évvel ezelőtt az Európai Gyógyszerügynökség több napos rendezvényt tartott ezzel összefüggésben, amire az említett egyetemi szakértőt is meghívták, sok más, neves, a világ informatikai iparágát meghatározó kutató mellett.

Magyarországon is rengeteg adat létezik erről, többek között a mi klinikai adatvagyonunk is. Jelenleg több nyertes projektünk is van ebben a témában, és formálódik egy csapat is, ami a gyógyszerek újraértékelését és repozícionálását vizsgálja, nevezetesen azt, hogy alapalkalmazásuk mellett még mi mindenre lehetnek jók. Ehhez a területhez kötődnek azok az elemzéseink és fejlesztéseink, amik a gyógyszerek együtt adásának és kölcsönhatásának a mindennapi gyakorlatból származó adatain alapulnak, immár több mint húsz éve. Ezek a vizsgálataink győztek meg minket arról, hogy ehhez is sok hasznosat és újat tesznek hozzá a digitalizált egészségügyi adatok. Nap mint nap sok újdonság, sokféle applikáció születik, nem véletlen, hogy az egyik neves hazai gyártó cég legújabb terméke is mobilapplikációval van összekötve, és a fogamzás optimális időpontját határozza meg. Ez egy amerikai cég fejlesztése, amit fölvásároltak, és elnyerték a forgalmazás lehetőségét. A betegek használni fogják ezeket az applikációkat, és módjuk lesz arra is, hogy a gyógyszeralkalmazásukról visszajelezzenek nekünk. Egy gyors és hatalmas paradigmaváltás előtt vagyunk tehát, ami alapvetően rendezi át a gondolkodásunkat, és erre fel kell készülnünk. Úgy képzelhetjük el az ebben a témában való haladást, akár egy olyan vonatot, amely már kiment az állomásról. Mi a peronon állunk, de muszáj utána futnunk, mert elképesztő gyorsan elrobog. Ha masiniszták nem is leszünk rajta, utasokként azért intelligens használói lehetünk, és integrálhatjuk a gyakorlatunkba. Ez jelentős mértékben hozzájárulhat a régóta meglévő gyógyszereink sikeresebb alkalmazásához is.

- Ez a jelképes vonat az internetes gyógyszereladás és vásárlás terén is rohamosan robog. A legutóbbi gyógyszerhamisítással kapcsolatos országos razzia során összesen 150 millió forint értékben foglaltak le hamis gyógyszereket. A Pécsi Tudományegyetem kutatást is végzett arról, hányan vásárolnak az interneten orvosságot, ami arra utal, hogy ezzel a problémával is foglalkozni kényszerülnek.

- Immár tíz éve annak, hogy rendeztek egy szimpóziumot az Akadémiai székházban Pécsett, aminek inkább bűnüldözési vonatkozása volt, de részt vettem rajta én is. A témával akkoriban kezdtünk el foglalkozni, volt ugyanis egy fiatal kollégám, aki ebben egyre jobban elmélyedt. Akkor még nem gondoltam, milyen fontos lesz később, hogy időben találkoztunk ezzel a problémával. Azóta több munkatársam érdeklődését is felkeltette a téma, dr. Fittler András jár ebben az élen.

Több generáció nőtt fel abban a tudatban, hogy a gyógyszerellátás biztonságos. Hazánkban már az 1930-as évek közepén kiadtak egy miniszteri rendeletet, amely szerint a gyógyszereket kizárólag zárt és ellenőrzött rendszerben forgalmazzák, tehát komoly szabályozás alatt állnak. A határok nélküli Európában már egészen más a helyzet, a postán bármi bejöhet, az online kereskedéseket bárki elérheti, az információhoz bárki hozzáférhet. A szakterületünkön az elsők között ébredtünk fel, jelezve, hogy a jelenségre oda kell figyelni, és azóta – fiatal kollégáimnak köszönhetően – folyamatosan gondozzuk is ezt a témát.

A problémát kockázatelemzési gondolkodással közelítjük meg, elsőrendűen a betegellátás szemszögéből. Néha rendelünk is az internetes forgalmazóktól, megnézzük a termékek minőségét, a forgalmazók valós származását, mintázzuk, és próbáljuk megérteni ennek a piacnak a működését azért, hogy megmondhassuk, hol jelent veszélyt, és milyen veszélyt jelent. Az emberek többsége nem érzi a kockázatot, főleg a termékek olcsóságát figyeli. A TOP-listán az ún. életmód gyógyszerek mellett onkológiai szerek és kábítószerek is szerepelnek. Vannak gyógyszerek, amiket élvezeti szerekként adnak el - komplex problémáról van tehát szó. Azt mondják, hogy ez ma a szervezett bűnözés legprofitábilisabb területe, mert könnyű vinni, terjeszteni, és sok pénzt keresni vele. Ez odáig terjed, hogy olyan gyógyszereket visznek el a szegényebb országokba, amelyekben valójában nincs is hatóanyag. Félelmetes következményei lehetnek ennek, hisz leolthatják fél Afrikát desztillált vízzel. Valós problémával kell szembenéznünk, ami egyre nagyobb méreteket ölt.

- Példaértékű tevékenységet végzett a gyógyszerészképzés elindításában is, ami ma már kissé történelem.

- Valóban, hisz a szándék még a Pécsi Orvostudományi Egyetemen fogalmazódott meg, ám hozzá kell tennem, hogy a képzőhelyek közül mi voltunk az utolsók ennek megvalósításában. Szabó László Gyula professzor kollégámmal nemrégiben írtuk meg a gyógyszerész szak indításának első éveit, hangsúlyozva, hogy a képzés létrejöttében sok kollégánknak szerepe volt. Magáról a gyógyszerészképzésről azonban alig voltunk néhányan, akik tudtunk valamit. Az ÁOK háttere és a Természettudományi Kar megadta a segítséget az indításhoz, de olyan gyógyszerész végzettségű szakember, aki az egyetemen dolgozott, és volt hazai és külföldi oktatói gyakorlata, nem volt sok. Ennek a meghatározó, tudományosan is elismert személyisége volt a nemrégiben elhunyt dr. Szolcsányi János akadémikus, aki többünket maga köré gyűjtött. A képzéssel kapcsolatos első javaslatunkat ketten vittük be a dr. Bauer Miklós rektor által vezetett egyetemi tanácsülésre. Ez a dokumentum ma is megvan. Örülök annak, hogy egy igényességet és gyakorlati szaktudást közvetítő oktatási intézménnyé váltunk, komoly szerepet vállalva a posztgraduális képzésekben is.

- Szakmai pályáján mit jelent ez az elismerés?

- Az ember több mindenen elgondolkodik, amikor egy állami kitüntetést kap. Az ilyen díj más, mintha az anyaintézménye ismerné el, és azért valljuk be, az állami elismerések társadalmi vagy média visszhangja az utóbbi években nem mindig volt pozitív. Mindemellett azt hiszem, hogy a tevékenységemben vannak olyan meghatározó pontok, lépcsőfokok, amelyek nemzetközi szinten is értékelhetők és vállalhatók is.

Igazán az a fontos, hogy az ember környezete helyénvalónak gondolja-e, ha kap egy elismerést. Az elsődleges értékítélet „kontrollingja” számomra a körülöttem élők által működik, és ha ők helyeslik, akkor én is valódi méltatásnak érzem. Ez a kitüntetés nem azt jelzi számomra, hogy valahova elértem, sokkal inkább a felelősségérzetet erősíti bennem. Lényegesnek tartom, hogy az általam végzett munkának legyen közhaszna. Célom, hogy utódokat csoportosítsak magam köré, akik hasonlóan gondolkodnak és folytatják az általam épített utat.