Mandity Flórián Erasmus beszámolója
Az Erasmus programról először még gimnazistaként nálam idősebb barátaimtól, ismerőseimtől hallottam, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Ez már akkor fölkeltette az érdeklődésemet a program iránt, majd 2018 kezdetén jelentkeztem nyári szakmai gyakorlatra,
amelytől elsősorban az itthonitól eltérő tapasztalatokkal való gazdagodást, illetve a meglévő horvát és angol nyelvtudásom bővítését vártam.
Igazi nehézségként egyetlen dolgot tudnék megemlíteni, és ez a (szervezés folyamán) a szállásom intézése volt, amely végül jól sült el. Találtam egy tágas lakást, nagyon közel a gyakorlatos helyhez, (ami ráadásul a városon belül is kedvező helyen volt.) Igaz, ehhez nagyon sok szálat meg kellett mozgatnom, és ebben az esetben azzal is számolnom kellett, hogy az ösztöndíj nagy részét el fogja vinni.
Zágrábba az utazás könnyen megoldható, autóval 3-4 óra, vonattal ennek a kétszerese. Utóbbira kb. 5-6000 forint a retúrjegy. Hivatalosan egy átszállással megoldható az út, de a nyári időszakban pályamunkálatok miatt, ennél jóval többször kellett átszállni, ami nagy csomaggal, hőségben, meglehetősen meg tudja keseríteni az utazást.
A városról: Nekem személy szerint a szívemhez nőtt, de ha például valami nagyon kieső helyen találtam volna szállást ez lehet nem így lenne. A Maksimir park mellett lakva (ami szinte egy erdő) bármikor sétálhattam egyet kedvemre. A parkban filmvetítések, koncertek, bulik és egyéb programok is megrendezésre kerültek, a belváros pedig pár villamosmegállónyira volt. (Egy 30 perces jegy a tömegközlekedésre 4 kuna, ami szerintem kifejezetten olcsó). A labdarúgó világbajnokság idején, a Jellasics téren néztem a válogatott meccseit, illetve a focisták hazatérését, ahol mindig fergeteges volt a hangulat. Szerencsére a GNK Dinamo Zagreb stadionja is 2 perc sétára volt a szállásomtól, így ha az időm engedte megtudtam nézni egy-egy helyi bajnokságot, vagy a Bajnokok Ligája selejtezőket. Pécshez való közelsége miatt többször meglátogattak barátok, akikkel az éjszakai életet is felfedezhettük. Szerintem lehetőségekben van bőven választék, és mindenki megtalálhatja a kedvére való helyet/programot. Hétvégi programnak el lehet menni kirándulni a Sljemere, Samoborban sétálgatni, és kremsnitét enni, vagy a legközelebbi tengerparton pihenni ( Krk sziget kb. 2 óra kocsival).
A megélhetés szempontjából kedvező célállomás Zágráb, mert nagyjából hasonlóak az árak mint itthon, viszont van ami drágább: sör, és van ami olcsóbb: tömegközlekedés.
A fogadó intézményről csak jót tudok mondani: fiatalos, kedves, rugalmas csapat várt, akik mindig segítettek bármilyen feladat, vagy probléma adódott. Pár műszak után kialakult egy napi rutin a gyakorlatban, amiben mindig volt egy kis változás a teendők függvényében, így bizonyos dolgokat kérdés, és kérés nélkül tudtam csinálni.(amikor csak szükség volt rá.). Két itthon töltött nyári gyakorlat után számomra érdekes volt látni az ottani mentalitást, munkafolyamatokat, gyakorlatot. Az otthoni gyakorlataim során a munkaidő egészét a laborban töltöttem magisztrális készítmények elkészítésével, ami nagyon hasznos volt, de itt most lehetőségem és időm is volt egyéb dolgokat megtanulni. Ilyenek például a leltárazás, az áruátvétel, hibás vagy többlet-termékek visszaküldése adminisztrálása, a gyógyszerrendelés és minden egyéb adminisztrációs ügy intézése, illetve e-receptet, annak működését itt láttam először. Fontos különbségnek azt említeném meg, hogy Horvátországban promotálhat külsős személy termékeket a gyógyszertár területén, illetve vannak gyógyszertár láncok, az én gyakorlati helyem is egy ilyen tagja volt, így azt is láthattam, hogy hogyan valósul meg a kommunikáció egyes patikák között, ebbe beletartozik a gyógyszerek egymáshoz való küldése napi rendszerességgel, amit itthon nem tapasztalhatunk.
Számomra a külföldön töltött szakmai gyakorlat mindenképp egy nagy élmény volt, sok új tapasztalattal gazdagodtam, sok új emberrel tudtam kapcsolatot teremteni, ezáltal a nyelvtudásom is fejlődött. A számtalan adminisztrációs teendő ugyan néha látszólag elcsúfíthatja a készülődést és a kint létet, de mindenképp megéri a fáradtságot. Mindenkinek ajánlanám az Erasmus+ programban való részvételt, aki nem fél az ismeretlentől és adott esetben egyedülléttől. Aki szeretné fejleszteni a nyelvtudását, és aki olyan tapasztalatokat gyűjtene, amelyeket akár később majd itthon hasznosíthatna akár a tanulmányok, akár a munka során.