Amir Reza Ashraf gyógyszerészhallgató, korábbi EGSC elnök került az UnivPécs International címlapjára - interjú

2020. augusztus 27.

Az iráni Siráz városából érkezett Amir Reza Ashraf, végzős gyógyszerészhallgató komolyan veszi a tanulmányait, emellett három egymást követő évben az EGSC elnökeként tevékenyen kivette a részét a közösségépítésből. Csapatával visszahozta a Motivációs Beszédet. Tagja a PTE Gyógyszerésztudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának, részt vett a Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) és az „50 étel a nagyvilágból” nemzetközi receptkönyv projektben is, mindezek mellett jól beszél magyarul. PTE-s tapasztalatairól kérdeztem őt.

Mesélj nekünk a magyarországi tanulmányaid kezedéről!

Eleinte kicsit nehéz volt rátalálnom a tanulmányaim helyes irányára. A családban több orvos is van, a legidősebb nagybátyám például a legelsők között végzett a Sirázi Orvostudományi Egyetemen, a nővérem is orvos, így én is ezt a szakot választottam. Amikor Magyarországra jöttem, az orvosi előkészítő képzésre jelentkeztem, majd felvételt nyertem az Orvostudományi Karra. Később, bár nehéz döntés volt, de rájöttem, hogy az általános orvostudomány nem a legjobb választás számomra. Ennek több oka is volt, többek közt az is, hogy mint sok más fiatal, én is csak a jó oldalát láttam a dolgoknak a rosszat elfeledve, a valóság pedig sokszor más, mint amire számít az ember. Rádöbbentem, hogy sok beteg már nem képes a felépülésre és nem én akartam lenni az, aki megmondja nekik, hogy haldokolnak és már semmit sem tehetünk azért, hogy megmentsük őket. Nem tudtam nem törődni velük. Tudom, hogy van lehetőség olyan területre specializálódni, ahol nem kell élet-halál döntéseket hozni, de akkor is, ez a felismerés arra sarkallt, hogy más utat válasszak magamnak még úgy is, hogy ezzel teljesen előröl kellett kezdenem egy új területen. Mindig is érdekeltek az alapvető természettudományok és maguk a gyógyhatású vegyületek, így gyógyszerészetet kezdtem el tanulni, a gyógyszerek és előállításuk tudományát. Már csak egy elméleti és gyakorlati szemeszterem van hátra így hamarosan lediplomázom.

Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) is részt vettél, mi volt a kutatási témád?

Nagyon fontos számomra a TDK, így rendkívül boldog voltam, hogy képviselhettem a Pécsi Tudományegyetemet egy nemzetközi konferencián Franciaországban, ahol a Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet csapatának tagjaként előadhattam egy poszter prezentációt. A tanulmányunkban összehasonlítottuk, hogy a különböző illóolajok hogyan hatnak a légúti gyulladásokra. Bíztató eredményeket értünk el különböző növényfajokkal és nemrég a „Molecules” tudományos folyóiratban meg is jelent erről a tanulmányunk. A kutatást egy a szülővárosomban, Sirázban őshonos növényen viszem tovább, amihez a mintákat a Sirázi Egyetemmel folytatott együttműködésnek köszönhetően tudom beszerezni. Ebből a témából írom a szakdolgozatom is.

Mi volt az Angol Német Hallgatói Önkormányzatban betöltött (EGSC) elnöki pályafutásod fénypontja?

2016-ban választottak elnökké, majd kétszer újraválasztottak. Nagy felelősség volt és örülök neki, hogy elvállaltam. Sokat jótékonykodtunk, amire nagyon büszke vagyok. A német részleg elnöke Lucas Wildenhayn volt és nagyon jó csapatot alkottunk! A Nemzetközi Estet naggyá és sikeressé akartuk tenni, ehhez komoly erőfeszítésre és sok kitartásra volt szükség. Ezzel az eseménnyel

 szerettük volna megmutatni a városnak, a nemzetközi közösség pozitív, fejlődést katalizáló hatását.

A külföldi hallgatók nem csak azért vannak itt, hogy itt tanuljanak, majd hazamenjenek, hanem szeretnének valami jót tenni a városért, mialatt Pécsen élnek. Tekintve, hogy a Nemzetközi Est egy jótékonysági rendezvény, remélem sikerült erre rávilágítani. Támogattunk különböző karokat, klinikákat, hajléktalanszállókat és árvaházakat is. Szeretnénk valamilyen formában visszaadni a közösségnek akár többszörösen is azt a temérdek gondoskodást, amit az egyetemtől és várostól kaptunk.

Visszahoztad a Motivációs Beszédet is, ami szintén egy nagyszerű esemény!

Amikor az EGSC elnökévé választottak, a személyes célom volt, hogy újra megszervezzem a Motivációs Beszédet. Pécsen az első motivációs beszédet Dr. Patch Adams amerikai belgyógyász, komikus és társadalmi aktivista tartotta 2014-ben. 2016-ban és az azt követő években minden évben megrendeztük a motivációs beszédet. Az én felelősségem volt és örülök neki, hogy jól sikerült.

Meghívtuk Dr. Bennet Omalu-t akit a „Sérülés” című filmben Will Smith alakított, ő fedezte fel, hogy az amerikai foci játékosok annyiszor szenvednek fejsérülést, hogy az hatással van az agyuk sejtszerkezetére, amely komoly mellékhatásokkal jár, rokkantsághoz és idő előtti halálhoz is vezethet. Bár el akarták hallgattatni, végül sikerült meggyőznie az embereket az igazságról. Ezt követően 2017-ben Sir Robert Winston jött el Pécsre. Ő egy brit professzor, orvos, tudós, a méhen kívüli megtermékenyítés kutatásának egyik úttörője, valamint a BBC közismert műsorvezetője is. Nagy örömömre szolgált, hogy a jótékonysági alapítványát támogathattuk az esemény megrendezése által. Az elnökségem alatt a harmadik szónok, akit meghívtunk 2018-ban, RJ Mitte volt, az amerikai „Totál Szívás” (Breaking Bad) sorozat egyik híres színésze. Egy csodálatos beszédet mondott arról, hogyan kerekedjünk felül a nehézségeken és nagyon örülök neki, hogy meg tudtuk hívni. Volt egy belső poénunk is, hiszen gyógyszerésznek tanulok, így muszáj volt egy kis kémiát is belevinni a dologba…

Az EGSC nem csak a jótékonysággal, hanem az oktatással is foglalkozik. Van egy „Amboss” nevű rendszerünk, amely egy német online orvosi tanulássegítő eszköz. Az EGSC kezdeményezésével és az Orvostudományi kar segítségével minden diák számára elérhetővé vált az Amboss, így segítve a tanulásukat. Ez rendkívül hasznosnak bizonyult a koronavírus okozta digitális oktatás idején.

Örülök, hogy az EGSC-ben eltöltött munkám nem maradt észrevétlen és az egyetem 2018 szeptemberében odaítélte nekem a Pro Universitate Juventutis Díjat. Köszönettel tartozom Földényi Gabriellának és különösen Berta Anikónak, amiért az évek során végig támogattak engem és az EGSC csapatát egyaránt.

Milyen volt részt venni az 50 étel a nagyvilágban nemzetközi receptkönyv programban?

Amikor megtudtam Anikótól, hogy készül egy ilyen receptkönyv, boldogan küldtem be én is egy receptet és osztottam meg a gyermekkori emlékeim egy szeletét. Remekül éreztük magunkat Lokodi séffel, az egész csapat nagyon jó volt. Remélem, az emberek tényleg forgatják a könyvet, mert remek receptek vannak benne!

Hogy tanultál meg magyarul?

Mindig azt mondom, hogy Korda Györgytől tanultam meg magyarul. Ezen meg szoktak lepődni az emberek majd jókat kacagnak, pedig tulajdonképpen igaz. Van egy tévéműsor, ahol Korda György és a felesége Klára kommentálnak pókerjátszmákat. Jól szórakoztam rajta és segített megismerkedni a magyar nyelvvel és a mindennapi beszédfordulatokkal. Persze az egyetemi nyelvórák is elengedhetetlenek voltak.

 Édesapám mindig azt mondja, hogy a nyelvtudás olyan, mint egy szerszámosláda, és az embernek sohasem lehet elég szerszáma!

Minél több szerszámod van, annál több problémát tudsz megoldani. Szóval úgy gondoltam, ha már itt tanulok miért is ne tanuljak meg magyarul?

Úgy hallottam, hogy nem mindennapi hobbid van, hogy kezdődött?

Minden úgy kezdődött, hogy az internetről rendeltem egy órát, de a mutatói pirosak voltak, pedig kéket szerettem volna. Aztán elkezdtem utánanézni, hogy ki tudom-e cserélni a mutatókat saját kezűleg. Találtam néhány fórumot online és bár az első órát tönkretettem, teljesen rákaptam. Elolvastam pár könyvet a témában és szépen lassan összeszedtem a szükséges szerszámokat az órakészítéshez, amely rövidesen a hobbimmá vált. Amit csinálok nem igazán órakészítés, hiszen azt évekig tanulják műhelyekben. Saját számlapot tervezek az óráimnak, módosítok néhány alkatrészen a limitált eszközkészlettemmel, valamint különböző részeket összeszerelek. Módosítok a mozgó alkatrészeken ha szükséges. Nem folyamatosan foglalkozom az órákkal, ez egy lassú hobbi. A jelenlegi kedvenc órám elkészítéséhez egy kis kémiára is szükség volt, hogy oxidáció segítségével a számlapot olyan kék árnyalatúra színezzem, ami illik az óratest színvilágához.

Hogy tetszik a pécsi élet?

Szeretem Pécset, mert egyetemváros. Sok diák számára emlékezetes ez a város, mivel itt szereznek barátokat és válnak felnőtté. Ez felejthetetlen emlék számukra. És remélhetőleg legtöbbjük számára jó emlék, amit érdemes is megtartani.

 

 

Tóth Mariann

Fotók: Csortos Szabolcs