- Kovács András gyógyszerész hallgató nyerte a PTE 1367 Történelmi Emlékfutást
Április 26-án immár a harmadik alkalommal rendezték meg a PTE 1367 Történelmi Emlékfutást, ami a 650 éves jubileum kapcsán a karok közötti Ötpróba rendezvénysorozatának negyedik állomása is volt. Célként azt tűzték ki, hogy minél több hallgatót sikerüljön bevonni a megmozdulásba. Ez sikerült, hisz már az előző években is több mint 1400 hallgató vett részt az 1367 métert jelentő táv teljesítésében.
Kovács András, a Gyógyszerésztudományi Kar negyedéves hallgatója, futónagykövet, terep-és tájfutó belső indíttatásból indult el idén is a rendezvényen, ahogyan tette ezt tavaly, és az azelőtti évben. Minden alkalommal az élen szerepelt, bár elsődlegesen nem a győzelem volt a fontos számára.
Schweier Rita interjúja
-Hogyan indult a futókarrierje?
-Édesapám adta az indíttatást. Azt mondta, hogy a sportra is időt kell szánni, mert a napi teendők ellátásához fontos, inspiráló szerepe van. A futás ma már az életem szerves része, igyekszem minden nap mozogni. Nagyon jó hatással van rám, ellazít, ugyanakkor kitartásra, küzdelemre ösztönöz, ezáltal megkönnyíti a tanulást is, mert elhiszem, hogy mindarra képes vagyok, amire a sportban is. Nem vagyok korán kelő, így ha nyolc órakor kezdődnek az órák az egyetemen, akkor nem reggel sportolok, hanem a lyukas órákban, délelőtt vagy délután, lehetőleg nem túl későn. Vannak jól bevált helyek, ahol futok, leginkább az erdőt, a Mecseket szeretem. Az egyhangúság elkerüléséért kiötlöttem több pályakombinációt is a különböző ösvényeken, ezeket váltogatom. Ha kevés időm van, és épp csak átmozgatásra telik, akkor a betonon is elindulok.
-Miért érez indíttatást arra, hogy rendszeresen részt vegyen az emlékfutáson is?
-Főként azért, hogy példát mutassak, hangsúlyozva az egészséges életmód fontosságát. Emellett szép élmény is, hisz sokan együtt vagyunk, közösen indulunk egy nemes célért, és nem utolsósorban támogathatjuk ezzel a határon túli iskolakezdőket is. Szükség van ilyen karitatív rendezvényekre, hogy ne csak a nagy szervezetektől kapjanak támogatást a rászorulók, hanem önkéntesek is kiálljanak a jó ügyek mellett.
-Milyen volt az idei emlékfutás?
-A Sörgyártól indultunk, aztán felfutottunk a Kodály Zoltán útra, majd a Barbakánhoz, végül a Séta tér felől a Széchenyi térig. Az évfolyamommal rajtoltam együtt, jó lett volna velük haladni, de annyira beállt a sor – többen inkább sétáltak – hogy úgy döntöttem, futok a saját tempómban. Szeretek ütemesen haladni. A Kodály utcától vettem fel a ritmusomat, a Sétatér után pedig már beértem az előttem haladó két futót. A végén egyenesen a színpadra irányítottak. Arra nem is gondoltam, hogy díjaznak is.
-Az évfolyamából hányan indultak?
-Tízen voltunk harmad-és negyedévesek, és másodévesek is páran.
-Milyen nagyobb versenyeket tervez a közeljövőben?
-A terep-és tájfutó versenyeken továbbra is szeretnék indulni, ezek közt szerepel a tájfutó középtávú országos bajnokság, ami idén a Bükkben lesz. Az a szép ezekben, hogy bejárhatom általuk az országot, és gyönyörködhetek a különböző tájegységekben.