Már a gimnáziumban tudtam, hogy szeretnék majd külföldön tanulni. Sokat nézegettem a különböző lehetőségeket, szerintem akkor találtam rá először az Erasmus+ programra és döntöttem el, hogy az egyetem alatt mindenképp szeretnék egy félévet idegen nyelven tanulni.
Szerettem volna a nyelvtudásomat fejleszteni és kipróbálni, hogy hogyan boldogulok külföldön.
Természetesen volt néhány nehézség, főként az elején. Legelőször nem tudtam, hogy melyik országba szeretnék menni és hogy a jelentkezés hogyan zajlik, de szerencsére mindenben kaptam segítséget, így nem éreztem azt, hogy teljesen magamra vagyok utalva.
Szeptember közepén érkeztem meg Pozsonyba, a szállásom a Mlyny Halls of Residence nevű kollégium volt, amit Közép-Európa legnagyobb egyetemista centrumának hirdetnek. Mi, Erasmusos diákok külön voltunk az egyik épületben, ahol főként az első 2 emelet volt a külföldiek része. Nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert a világ legrendesebb, legaranyosabb szobatársait kaptam, egy japán és egy lengyel lányt.
.jpg)
A kollégium területe rendkívül felszerelt, minden megtalálható volt, amire szükségünk lehetett. A blokkokban volt kávézó, éttermek, konditermek, szórakozóhelyek, könyvtár, bankautomata, írószerbolt, posta. Sőt, a könyvtárban különböző programokat szerveznek heti, illetve havi rendszerességgel. Itt voltunk ruhavásáron, karácsonyi kirakodóvásáron, koncerten és sütivásáron is. A kollégiumért kb. 70-100 eurót kell havonta fizetni, attól függ, hogy melyik épületben és hány ágyas szobában szeretne lenni az ember.
A megélhetési költségek nagyban függnek attól, hogy ki hol szeretne lakni, én a kollégiumot választottam. A belvárosban 250-300 euró körül kínálnak szobákat. A tömegközlekedésre kb. 14 eurót költöttem havonta. Az ISIC kártyát érdemes szerezni, nagyon sok kedvezmény jár a diákoknak, és a kollégiumom menzáján így kb. 2-3 euróért lehetett ebédet kapni, de a szórakozási lehetőségek esetében is voltak kedvezmények.
Nem is számítottam arra, hogy az Erasmusos közösség ennyire jó lesz. A pozsonyi Erasmus Student Network (ESN) minden hétre szervezett programokat, kirándulásokat. Hétvégente pedig a környező országokba, illetve Szlovákián belül is lehetett kirándulásokra jelentkezni. Én előzetesen jeleztem, hogy szeretnék részt venni a buddy programban, így kaptam egy „mentort”, aki segített mindenben. Ha bármilyen kérdésem volt, akkor rá számíthattam.
A fogadó intézménnyel kapcsolatban is csak pozitívumokat tudok mondani, eleinte voltak óraütközéseim, de a kinti koordinátorom és a tanárok is segítettek ezeket megoldani. Különösen tetszettek az órák, amiket felvettem, a gyakorlatok stílusa más volt, mint itthon, de úgy éreztem, hogy minden egyes óra hasznosan telt el. Az előadásoknak és gyakorlatoknak köszönhetően pedig nem csak Erasmusos diákokat ismerhettem meg, hanem a Pozsonyban gyógyszerésznek tanuló külföldi hallgatókat is.
Amitől a legjobban féltem a kiutazás előtt, az az volt, hogy az angol nyelvtudásom nem lesz elég és nem fogok majd tudni úgy reagálni egy adott szituációra, mint ahogy azt magyarul tenném.
Az Erasmusos időszak alatt nagyon sokat tanultam magamról is, nemcsak a nyelvtudásom fejlődött. A barátokért, akiket itt szereztem pedig nagyon hálás vagyok. Úgy gondolom, hogy az egyik legjobb dolog a programban, hogy egyszerre lehet a saját szakunkhoz kapcsolódó ismereteket szerezni, nyelvet tanulni és rendkívül sok új embert megismerni.
Szerintem nagyon jó lehetőség mindenki számára, aki egy kicsit is gondolkodik a jelentkezésen, azt tanácsolom, hogy vágjon bele, nem fogja megbánni!
Nmar Fatima (PTE-GYTK)