A koronavírus járvány második hullámának intenzív felfutásának következményeként a magyar egészségügyi rendszer a Kormány által hozott védelmi intézkedések ellenére is rendkívül leterhelt. Ezzel - mint felelősségteljes jövőbeli egészségügyi szakemberek - a jelenleg valamilyen egészségtudományi képzésben résztvevő magyar hallgatók is tisztában vannak, úgy ahogy a képzőhelyek oktatói, dékánjai és vezetői is. Így amikor a Kormányhivatalon keresztül az első kirendelések elérték a pécsi gyógyszerészhallgatókat, első megrökönyödésük ellenére is pozitívan, éretten és bátran léptek oda a reggeli eligazításra, hogy élesben helyzetben, elkötelezetten vegyék ki a részüket a COVID-frontvonalon folytatott harcban. A hallgatók tanulmányaik kapcsán érzet bizonytalanságuk ellenére is elhivatottsággal folytatják a mintavételezéseket faluról falura járva, országszerte szétszórva különböző megyékben.
Néhányuk már a november 20-21-i hétvégét követő hétfőn ki lettek rendelve. Most az ő szubjektív, őszinte beszámolójukból válogattunk, hogy egy hasznos áttekintést és némi rálátást nyújtsunk a többi hallgató számára a helyzetet illetően. A kezdetleges káosz kapcsán Nmar Klaudia Fatima, a GYTK Hallgatói Önkormányzat elnöke is megszólal, hogy milyen szerepet játszott a HÖK a hallgatókat villámcsapásként érő kirendelések kapcsán.
Egészségügyi dolgozókhoz méltó hozzáállás
A járványügyi helyzet indokolttá tette, hogy gyógyszerészhallgatókat is bevonják a tesztelési feladatokba. A Hallgatói Önkormányzatot váratlanul érte a kirendelés híre, így azonnal felvettük a kapcsolatot a Kar vezetőségével. A hallgatókat természetesen a tanulmányaik folytatásának, befejezésének kérdése foglalkoztatta legjobban, hiszen a félév további menetéről konkrét információkat nem kaptunk. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a hallgatók bátran, leendő egészségügyi dolgozókhoz méltó hozzáállással álltak a feladatokhoz, illetve többen már a kirendelés előtt is vállaltak önkéntes munkát. Nagyon büszkék vagyunk rájuk! Igyekszünk továbbra is minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy megkönnyítsük hallgatóink helyzetét. Mindenkinek kitartást kívánunk!
A HÖK nevében:
Nmar Klaudia Fatima, ügyvivő elnök
Először megijedtem, de örültem, hogy én is tehetek valami
2020. 11. 20.-án az esti órákban érkezett a hívás miszerint, hétfővel kirendeltek. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Elsősorban megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi lesz pontosan a feladatunk és féltem, és még mindig félek, mert nem tudok úgy haladni a tanulmányaimmal, ahogyan szeretnék. Másrészről örültem, hogy valamit én is tehetek a vírushelyzetben. Vasárnap érkezett meg a határozat a kirendelést illetően. Hétfőn 7:30-ra kellett megérkeznünk az eligazításra, ahol kezdésnek egy kedves, de meglehetősen hangosan kommunikáló katona fogadott. Rengetegen voltak a helyszínen. Az összkép elsőre azt a benyomást keltette, hogy hatalmas baj van. Személy szerint csak kapkodtam a fejemet, de ennek köszönhetően időm sem volt izgulni a legelső tesztelésen, mire észbe kaptam már túl voltam rajta, mehettem a nagyterembe, meghallgatni az instrukciókat. Megkaptuk a védőfelszeréleseket, teszteket és már indultunk is az első helyszínre. Bevallom, hogy remegett a kezem az első pár teszt elvégzése közben, semmiképp sem szerettem volna fájdalmat okozni, de mindeközben próbáltam úgy tenni, mintha már a sokadik tesztet végezném. Az első napon 4 óra alatt végeztünk, de annyira kimerített a stressz, mintha 12 órás műszakon lennék túl. Baranyában járjuk a falvakat különböző oktatási intézmények alkalmazottjait tesztelve, de nem csak óvodákban és általános iskolákban, hanem zene- és tánciskolákban is voltunk. Azonban a széles körű tesztelést megnehezíti az, hogy sok dolgozó (eddigi tapasztalataim alapján nagyjából átlagosan 40%) visszautasítja a lehetőséget legtöbbjük a táppénztől való félelem miatt.
Veronika, V. éves gyógyszerészhallgató
Mi vagyunk, Én vagyok az, aki segít az országnak és ez jó érzés
Múlt héten pénteken kerestek megy a megyei járási hivatalból, hogy szükségük lenne a siófoki járásban tesztelőre. Mivel helyi lakos vagyok és szívesen segítek minden egészségügyi dologban így rögtön igent mondtam. Én voltam az első az évfolyamról, akit kerestek ilyen ügyben. Először egy nagy káosz volt az egész mivel a hivatali dolgozók olyan feltételeket mondtak el nekünk, amikről az egyetem nem is tudott. Hétfőn viszont kezdődött az első nap. Az első pár tesztelésben egy mentőtiszt segített, ugye minket dolgozókat is leteszteltek és tesztelnek mindennap. Meglepődésemre a pajzson (pleximaszk), maszkon, védőszemüvegen és kesztyűn kívül más védő felszerelést nem kaptunk. Én ezt nem hagyhattam szó nélkül, a védőruha igenis fontos főleg a "frontvonalon". Kitartó kérésemnek hála másnapra meg is kaptuk azokat a védőruhákat, amiben sokkal nagyobb biztonságban éreztük már magunkat. Közben a Dékán Úrral is tudtam beszélni és megnyugtatott, hogy kirendeltség nem fogja hátráltatni a tanulmányaimat, ez különösen jó érzés volt, hogy így törődik a hallgatóival. Az első napon nagyon hamar belejöttem mind a tesztelésbe, mind az adminisztrációs munkába, így a kormányhivatal dolgozóinak is be tudtam segíteni a többi napon. Eleinte kétségbeesett voltam, hogy hogyan fogok zh-t írni és vizsgázni, de szerencsére nagyjából már körvonalazódnak a dolgok a tanulmányainkat illetően. Nekem a lételemem a segítség és a gondoskodás, és jó már ilyen fiatalon is komoly tapasztalatot szerezni ebben és érezni, hogy igenis Én vagyok, aki az országán segít, hogy Én vagyok az, aki a frontvonalon harcol és Én vagyok az, akire számíthatnak az emberek.
Polina, II. gyógyszerészhallgató
Szokatlan helyzet, rugalmas oktatói attitűd
A kirendeléssel kapcsolatban az okozta a legnagyobb aggodalmat, hogy mivel nem a PTE hatásköre által történt, így semmit nem tudtunk azzal kapcsolatban, hogy mi vár ránk, mit és meddig kell csinálni. Nem kaptunk információt a kirendelés megtagadásainak a következményeiről, és nem tudtuk hogyan fogja befolyásolni a tanulmányainkat a munka. Az engem tanító Oktatók már a legelső pillanattól fogva nagyon segítőkészen álltak a dolgokhoz, biztosítottak rugalmasságukról és együttérzésükről, amit ezúton is nagyon köszönünk Nekik.
Véleményem szerint itt Pécsen jól van szervezve a dolog, a beosztások eddig úgy voltak kialakítva, hogy ne terheljenek túl minket. Kaptunk egy rövid oktatást, gyógyszerész hallgatóként azonban nem vagyunk "hozzászokva" ahhoz, hogy nekünk kell a pácienseken a vizsgálatokat elvégezni, ennek ellenére úgy gondolom jól és gördülékenyen tudjuk végezni a munkánkat, tapasztalataink megosztásával igyekszünk segíteni hallgatótársainkat.
Tóbi András, IV. gyógyszerészhallgató