A nyári gyakorlatokat mindig izgatottan vártam, hiszen itt van lehetősége a hallgatónak megtapasztalni, hogy a választott hivatás, a hosszú kemény tanulási évek után mit is takar a mindennapokban. 2014-ben a HUPSA-n (Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete) keresztül jutottam ki egy hónapra Máltára. Pécsi hallgatóként akkor még ez igazán körülményes vállalkozásnak tűnt, hiszen csak a Semmelweis Egyetemen keresztül lehetett jelentkezni, mivel a szervezetnek akkor még nem volt helyi csoportja. Továbbá kicsit a szervezésben magamra voltam utalva, de eljött a várva várt nap és elrepültem Málta szigetére, ami pontosabban több sziget. A legnagyobb maga Málta, s ezenkívül lakott még Gozo szigete, azonban talán az egyik leggyönyörűbb hely mégis Comino, ami viszont lakatlan, továbbá még kis apró szigetek is találhatók. A lakhelyem az egyetem egyik albérletében volt Msida városában viszont a patika ahol dolgoztam az északi part turistaparadicsomában, Buggiba-ban volt.
A gyógyszerellátási rendszert teljesen másként kell elképzelni. A gyógyszertár tulajdonképpen egy drogéria, ahol gyógyszerek is kaphatók, de a fő hangsúlyt az étrend-kiegészítők, kozmetikumok adják. Magisztrális gyógyszereik nincsenek, így amikor meséltem, nálunk miből áll a gyakorlati óra, s hogy a kedvencem a kúpöntés, hitetlenkedve álltak és többször megkérdezték, hogy esetleg nem félreértették, amit mondtam. A krónikus betegeik számára létezik egy állami finanszírozású gyógyszerkeret, amelyhez külön nyilvántartást kell vezetni, hasonló a nálunk lévő közgyógyellátáshoz, de ott teljesen más készletből is történik a betegellátás, a tárán is és a raktárban is teljes a szeparáció, s az ezzel kapcsolatos adminisztráció a gyógyszerészre hárul.
Naponta kétszer orvosi ellátás is működik, egy órás rendelési idő van a gyógyszertár rendelőjében. Szabadidőm sajnos nem túl sok volt, 8 órában dolgoztam, és napi 1-1 órát utaztam így a pihenésre, városnézésre a hétvégék adták a lehetőséget. Barangoltam a főváros, Valletta szűk kis utcáin, megcsodálhattam nevezetességeit. Felfedeztem a déli halászfalut, Marsaxlokkot. Egy napot eltöltötem Gozo-n, az északi szigeten, valamint egy másik csodás napot Comino-n, ahol lenyűgöző a víz türkiz színe. Hajótúra alkalmával megnéztem a Kék lagúnát, s még láthattam élőben az Azúr-ablakot. Bejártam Vittoriosa, Senglea és Cospicua városát (együttesen Három városnak is neveznek), ahol az Inkvizítor Palotája nyújt kihagyhatatlan látnivalókat. Emellett rengeteg templomot és híres filmforgatási helyszínt is bejártam. S persze ne feledkezzünk meg a strandokról sem. Továbbá érdekesség, hogy rengeteg tűzijáték van a szigeten, nem csak a nemzeti ünnepeiken, hanem egész évben. Máltán két hivatalos nyelvet használnak a máltait és az angolt, de emellett az olaszt sőt az arabot is sokan beszélik.
A szigeten a közlekedés talán a legszűkebb keresztmetszet. Mivel 1964-ig brit fennhatóság alá tartozott, így az ott jellemző bal oldali közlekedés lett bevezetve, beletelik néhány hétbe mire ezt megszokja az ember. Tipikus mediterrán ország, és ezt nem csak a páratlan tiszta kék vizű tenger, a szűk utcák és a homokkő épületek támasztják alá, hanem a legtöbbször késve érkező, sokszor turistákkal zsúfolt buszjárataik is, amelyekre felszállni csak akkor lehet, ha még időben integetünk a sofőrnek.
Összességében hatalmas élmény volt és sok tapasztalattal gazdagodva tértem haza. Azonban teljesen egyedül magyarként (3 lengyel és 2 cseh lánnyal voltam) egy idegen országban, sokszor hazahúzott a szívem. Bár soha nem tapasztalhattam volna meg, hogy a patikába betérő magyarok, mind a kint élők mind a turisták mennyire örültek, amikor valaki tudta, hogy a Svédkeserű (Svéd csepp) egy létező gyógyszer csak Máltán nem kapható…
Eichertné dr. Andres Violetta, gyógyszerész