A 2017/18-as tanév első félévében a PTE Gyógyszerésztudományi Karán első ízben került sor a Gyógyszerészettörténet c. kurzus megtartására. A féléves, elektív tantárgyra 17 gyógyszerészhallgató jelentkezett. Mindvégig lelkes figyelemmel vettek részt az előadásokon és a szemináriumi foglalkozásokon.
Rövid összegezésként hadd közöljük a kurzus tapasztalatait.
A gyógyszerésztörténet művelésének mindegyik, egyetemünkön oktatott tudományterület tanárai eleget tettek korábban is. A kémiai és biológiai alaptárgyak elképzelhetetlenek történeti visszatekintés nélkül. A gyógyszerészi szaktárgyak (gyógyszertechnológia, gyógyszerügyi ismeretek, gyógyszerészi kémia, gyógyszerhatástan, gyógynövényismeret) oktatói kellő hangsúllyal és részletességgel tárgyalják szakterületük történeti vonatkozásait. A gyógyszerészet egészét (történelmi hagyományok, felfedezések, kiemelkedő nemzetközi és magyar eredmények, híres gyógyszerészek, patikák, kutatóhelyek, helytörténeti és magyar történelmi vonatkozások) átölelő és gyógyszerészi szemléletet nyújtó önálló tantárgy meghirdetésére azonban csak most, a szak, ill. önálló kar megalakulását követő másfél évtized elteltével került sor. Meg kell említenünk, hogy példaértékű gyógyszerésztörténeti oktatás a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetben folyik még, Kapronczay Károly professzor vezetésével.
A tantárgy tematikájának megtervezéséhez több tényező játszott közre. Elődeink közül olyan kiváló tudós gyógyszerészek végeztek helytörténeti kutatást, mint Salamon Béla szigetvári gyógyszerész (a közelmúltban múzeummá átalakult Szerecsen Patika értékeit összegezte elsőként), továbbá a Pécsett tevékenykedő Baranyai Aurél (Pécs és Mohács régi patikáinak történetét dolgozta fel), de ki kell emelnünk Vondra Antal híres pécsi gyógyszerészt, aki hírneves gyógyszerészekről írt könyvet Studény Jánossal közösen.
Igen jelentős hatása volt tantárgyunk kialakításában Brantner Antalnak, aki egyetemi tanárkodása mellett családi otthonában, Szentlőrincen helytörténeti és gyógyszerészettörténeti múzeumot hozott létre és haláláig lelkes segítője volt a pécsi gyógyszerészoktatás megindításának.
Végül, de nem utolsó sorban igen sokat köszönhetünk Lárencz Lászlónak, akiről halálát követően gyógyszerésztörténeti csoportot neveztünk el. E csoport ma már az egész Kar kiteljesedését szolgálja (oroszlánrészt vállalt a Szerecsen Patika múzeumként való újra megnyitásában, kezdeményezte a Brantner-Koncz Múzeum gyógyszerészi szakkönyveinek katalógusba sorolását), de még Lárencz László elhunyta előtt olyan monográfia megszületését katalizálta, melynek megjelentetését Miseta Attila, az Általános Orvostudományi Kar dékánja tette lehetővé. Lárencz László gazdag magángyűjteménye, levéltári forrásai nélkül nem születhetett volna meg a „Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei” című monográfia (2014, ÁOK). E ránk hagyományozott gyűjtemény a Rókus utca szép külsővel felújított kari épületében, a Gyógyszerészeti Intézetben található. A lelkes, példaadó kollégánk munkásságát itt elhelyezett kiállítási szekrényben bemutatott dokumentumok érzékeltetik.
Tananyagunk kialakításához nagy támaszt jelentett Bayer István olvasmányos stílusban megírt tartalmas és szépen illusztrált könyve, „A gyógyszerészet kialakulása és fejlődése”. Ez a monográfikus feldolgozás nyújtotta tematikánk vezérfonalát. Éltünk azzal a nagyszerű lehetőséggel, amit Dobson Szabolcs, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke révén egyre jobban megismerhettünk; a honlapról (www.gyogyszeresztortenet.hu) naprakész adatokkal tudtuk bővíteni mondanivalónkat.
Közös oktatómunkánk harcosai (Dobson Szabolcs, Ambrus Tünde, Mayer Klára, Várszegi László, Molnár Béla, Grunda Miklós, Papp Nóra, Répay Gábor, Fittler András, Botz Lajos, Szabó László Gy.) úttörő munkát végeztek. Bár próbakurzusnak tartjuk pécsi törekvésünket, semmiképpen se tekintjük tananyagunkat véglegesnek. Ahogyan Fittler András dékánhelyettes lelkesítő hozzáállása fiatalos lendületet adott a közös munkához, úgy Botz Lajos intézetigazgató főgyógyszerész, tantárgyfelelős hiteles és sokrétű tudása jelentette a biztosítékot ahhoz, hogy tudománytisztelő szemlélettel gazdagíthattuk a gyógyszerészhallgatók tudását, remélhetően megelégedésükre.
A kurzus „koronája” volt az utolsó tanóra. Ambrus Tünde (Állatorvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Brno, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának elnöke) tartott igen érdekes előadást: nemzetközi kitekintéssel vázolta a magyar gyógyszerészképzés történetét. Ezen az előadáson készült a mellékelt fénykép (foto: Gobányi Viktória PTE GYTK) a neves előadóról, Ambrus Tündéről (Pál Szilárd, az MGYT Baranya Megyei Szervezete elnökének jobbján) a leglelkesebb hallgatók és néhány töretlen hitű oktató társaságában.
(lejegyezte: Szabó László Gyula e.p., tantárgyszervező)