Zhang Ya Jun és Mayer Márton beszámolója
Zhang Ya Jun és Mayer Márton, ötödéves gyógyszerészhallgatók vagyunk. Lehetőséget kaptunk a „Záróvizsga előtti szakmai gyakorlat 2.” 4 hónapjából kettőt (február-március) külföldön elvégezni az Erasmus+ ösztöndíjon keresztül.
Mivel a kötelező 1 hónap kórházi gyakorlatot már teljesítettük, mindenképp közforgalmú patikába szerettünk volna menni. Ez némi problémát jelentett a szervezési szakaszban, hiszen csak angol nyelvvel nem sok ország jöhetett szóba. Végül Spanyolországból jelentkeztek, hogy találtak egy patikát egy külföldiek - főleg angolok - által sűrűn lakott helyen. A kari Erasmus iroda és a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága nagyon sokat segített a gyakorlatos hely leszervezésében, így nekünk azzal a szükséges dokumentumok időben történő kitöltésén kívül nem is volt igazán dolgunk. Amit nekünk kellett megterveznünk, az a kiutazás (majd persze a hazaút is), valamint a szállás volt.
Tanulmányi ösztöndíjas, azaz egész félévre kiutazó Erasmus-diákoknak ezekből a szempontokból lényegesen könnyebb dolga van, hiszen a kampuszok rendszerint jó távolsági- és helyi tömegközlekedéssel rendelkező nagyvárosokban találhatók, valamint gyakran kollégiumi férőhelyet is biztosítanak a hallgatóknak. Mi egy tengerparti nagyobb város (Benidorm) kertvárosi részébe (papíron La Nucia városához tartozott) kerültünk, ami kb. félúton található Valencia és Alicante között, ahová mennek repülők. Végül Alicantét választottuk, ahonnan busszal jutottunk el La Nuciába. A szálláskereséshez még a segítségünkre kinevezett valenciai diák sem tudott érdemben hozzájárulni, úgyhogy maradtunk az AirBnB-nél, ami itt, a nyaraló-övezetben csak komplett apartmanokat jelentett. Szerencsére találtunk egy 3 szobásat nagyjából 5 perc sétára a patikától. Olcsóbb lehetőség csak Benidormban lett volna valamelyik társasházban (azok is teljes lakások), azonban a munkábajáráshoz szükséges buszozás kiegyenlítette volna a költségeket. Egy teljes lakás bérlete 2 hónapra persze nem volt olcsó, csak a szállásra elment majdnem mindkettőnk teljes kéthavi ösztöndíja.
A kertvárosi/agglomeráció-beli szállás azt is jelentette, hogy a tömegközlekedés messze volt az ideálistól: csak távolsági buszok voltak, amik még hétközben is elég ritkán jártak. Hétvégén még rosszabb volt a helyzet, főleg, ha belegondolunk, hogy a csatlakozó buszok is ritkán jártak és nem mindig voltak a járatok összehangolva az átszálláshoz: volt amelyik busz csak 4 óránként közlekedett és nem volt ritka az 1 órás várakozási idő sem a csatlakozásra.
Árakat tekintve - ha a szállást nem nézzük, hiszen nem mindenki fog nyaralóövezetbe kerülni, ahol csak komplett és drága apartmanokat lehet bérelni - szerintem Spanyolország nem volt vészesen drága. A bolti árak nagyjából a magyarral egy szinten, maximum nagyon kicsit magasabbak voltak. Ketten nagyjából heti 50-60 €-ba belefértünk (étel+egyéb szükséges dolgok). Ami drágább, mint itthon és a kiadásaink jelentős részét kitette, az a közlekedés volt. A gyakorlat előtt, valamint a végén is kötelező volt elmenni személyesen Valenciába az Erasmusos papírok kitöltéséhez. Ez fejenként nagyjából 35 € volt per út. Emellett, ha már kimentünk Spanyolországba két hónapra, természetesen több helyre is szerettünk volna elmenni. Sajnos a tömegközlekedés meglehetősen limitáló tényezőnek bizonyult, így csak pár közeli városba jutottunk el (Alicante, Benidorm, Polop, La Nucia, Calpe). Ahová csak tudtunk, gyalog mentünk de így is elég sok pénz ment el a buszokra.
Rátérve a gyakorlatra: egy közforgalmú gyógyszertárba kerültünk. A két hónap alatt szerzett ismereteket úgy tudnám összefoglalni, hogy betekintést nyerhettünk a spanyol gyógyszerészet különféle aspektusaiba, amiket aztán össze tudtunk hasonlítani a magyar módszerekkel. Volt szó a gyógyszerrendelést, gyógyszertámogatást, egészségbiztosítást, gyógyszerkereskedelmet, stb. érintő szabályozásokról; átlapozhattunk különféle szakirodalmi kiadványokat (például a helyi „FoNo+Ph. Hg. VII 2. és 3. kötet”-et, a Formulario Nacional-t); gyakorolhattuk a retaxa helyi megfelelőjét és persze a szokásos tevékenységek, mint a beérkező gyógyszerek átvétele és helyretétele, valamint a visszáruzás sem maradhatott el. Spanyolországban a gyógyszerészeket szakképzés keretein belül továbbképezhetik ortopédiai irányban, így az egyik gyógyszerész ortopéd technikus volt, a másik ortopédus, saját praxissal a helyi kórházban. Így a patikában meglehetősen sok ortopédiai orvostechnikai eszközzel találkoztunk, valamint a kórházba is többször eljutottunk, mivel ez a patika látja el azt ezekkel az eszközökkel, ezzel némi betekintést nyerve a spanyol kórházi ellátási rendszerbe is, még ha nem is túl sokat.
Természetesen a kiutazás gyakorlati része sem volt tökéletes. A vezető gyógyszerésszel például néha nehéz volt megértetni magunkat, mivel nem beszélt a legjobban angolul. Szerencsére a másik egész jól, így legalább vele tudtunk tartalmasabban is beszélgetni. Próbálkoztunk az expediálással, de hiába volt elég az angol nyelv a patikába, a betegek majdnem minden esetben spanyolul beszéltek (volt egy kint élő magyar!), így ez többnyire kimerült a gyógyszerek összegyűjtésében (bár erre gondolhattuk volna előre is). Magisztrális gyógyszerkészítés ebben a patikában nem volt, mivel a környéken lévő 8 patikát 1 látta el magikkal. Így sajnos a második hónapra egyre több alkalommal fogytunk ki a teendőkből. Emellett többször éreztem úgy, hogy „túl rövid pórázon” tartanak minket: semmit nem tehettünk szigorú felügyelet nélkül. Persze ez oktató gyógyszerész-függő, valamint nyilván egy magyar patikában sem hagynak bármit magunktól csinálni, de úgy gondolom, hogy például a beérkezett gyógyszerek a betűrendben lévő raktárba történő elhelyezését rá lehet bízni egy ötödéves gyógyszerészhallgatóra. A gyakorlat közben kiderült, hogy mi voltunk az első gyógyszerész-gyakornokok a patikában (nem csak külföldi), ez azért megmagyaráz pár általunk problémásnak érzékelt dolgot.
Pár észrevétel:
- Elsősorban az utolsó félévben javaslom az ilyen gyakorlatokat, hiszen addigra a hazai gyógyszerészet minden részét megismerjük, így lesz összehasonlítási alapunk.
- A küldő intézmény a gyakorlattal kapcsolatos problémákkal valószínűleg semmit nem tudott volna kezdeni, a fogadó egyetem dolga lett volna jobban utánanézni, hova is küldik a gyakornokokat. Remélhetőleg a jövőben (akár a visszajelzéseink alapján) alaposabbak lesznek. Mindenekelőtt nem ártana egy olyan patikát találni, ahol biztosan jól beszélnek angolul és az sem árt, ha már volt náluk korábban hallgató, így tudják, hogyan kell velük bánni, milyen feladatokat lehet adni, miket kell megmutatni. Érdemes egy olyan helyet választani, ahol van magisztrális gyógyszerkészítés, hiszen azzal egyrészt nincsenek nagyon nyelvi problémák, másrészt például laborálni akkor is lehet, ha egyébként semmilyen más munka nincs. Azt már a jelentkező hallgatónak kéne átgondolni (sajnos mi a saját tapasztalatunkból tudtuk meg), hogy hiába elég hivatalosan a patikában az angol nyelv, a betegek a helyi nyelvet fogják beszélni. Így, ha patikába szeretne menni, célszerű olyan országba jelentkezni, aminek beszéli a nyelvét, különben expediálni nem nagyon fog tudni.
- Úgy tudom, ez nemhogy nem kari, hanem még csak nem is tagállami szintű kérdés, de érdemes lenne az országok ösztöndíj-kategóriákba történő besorolását újragondolni. Persze, mint azt láthattuk, a bolti árak nem a legdrágábbak, de például a szállás egy szinten van, ha nem drágább egy norvégnál, amit nem mondanék közepesnek (Spanyolország a közepes árkategóriába került besorolásra).
- Ugyancsak valószínűleg nem tagállami hatáskör, de jó lenne, ha lehetne 1 hónapos gyakorlatra menni. Egy hónap alatt szerintem látni lehet a legtöbb különbséget az országok között (ha a tanár is tudja, hogy mit mutasson), maximum nem merül el a diák mindenben. Arra ott lehetne továbbra is a több hónapos kiutazás. Ugyanakkor, ha nem a legjobb a gyakorlat, vagy például a diáknak a magyar államvizsgára kéne készülnie magyar környezetben, akkor 2 hónap túl sok tud lenni. (Én például úgy érzem, hogy az első hónapban láttam a 90%-át annak, amit végül a két hónap alatt megmutattak és a maradék 10% is belefért volna, ha úgy szervezik meg. Szerintem a látottak hozzájárultak a szakmai fejlődésemhez, a látóköröm tágításához, ugyanakkor a hosszas üldögélés, az időnkénti gyógyszerelpakolás, illetve az „expediálás”, ami a második hónapot jellemezte, kevésbé volt hasznos, mintha egy magyar patikában lettem volna.)
Összességében én inkább pozitívnak értékelem a kiutazást/gyakorlatot, mint negatívnak. Talán a legzavaróbb az egészben a tudat, hogy mennyivel jobb is lehetett volna, ha bizonyos dolgokra előre gondolunk és ha nagyobb szerencsénk van például a gyakorlatos hely kijelölésénél. Szerencsére, akik utánunk mennek ki külföldi gyakorlatra (amit erősen ajánlok minden kicsit is érdeklődőnek), már tanulhatnak a mi esetünkből. Mindent összevetve én nem bántam meg, hogy anno jelentkeztem az Erasmus+ gyakorlatra. Hátrányomra semmiképp sem vált, előnyömre annál inkább válhatnak az itt szerzett tapasztalatok.