Dr. Zsidó Balázs Zoltán Dunaújvárosban született, ott volt középiskolás is. 27 éves, a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Farmakoinformatikai Tanszékének egyetemi adjunktusa. 2019-ben végzett a Gyógyszerésztudományi Karon, 2022-ig az Általános Orvostudományi Kar PhD-hallgatója volt. Oktatóként előadásokat és szemináriumokat tart az ÁOK-n, a GYTK-n és az ETK-n, vizsgáztat, emellett diploma- és tudományos diákköri munkák témavezetője. Számos hazai és nemzetközi konferencián tart előadást, nemzetközi publikációi között D1-es és Q1-es besorolású cikkek, köztük nyolc elsőszerzős is található. Tevékenységét sokféle elismeréssel jutalmazták, legutóbb, 2022-ben, Kiváló Fiatal Gyógyszerész PhD-hallgató díjat vehetett át, amit a gyógyszerkutatásban országos szinten kiemelkedő teljesítményt nyújtó gyógyszerészeknek adományoznak. Kutatómunkáját dr. Hetényi Csaba témavezetésével folytatja a Farmakoinformatikai Tanszéken, a számítógépes gyógyszertervezési eljárások alkalmazása és fejlesztése területén. Mivel ezzel a szakággal kevesen foglalkoznak, ezért nagyon népszerűek az előadásai itthon és külföldön is, generálva sokféle együttműködést. Végez a COVID-19 betegséggel kapcsolatos számítógépes gyógyszerrepozíciós vizsgálatokat, valamint kutatja a TRPA1 receptor működési mechanizmusát is, ami a 2021-es orvosi Nobel-díj kapcsán került reflektorfénybe.
Schweier Rita írása
„Tizenhat évesen nehéz arról dönteni, hogy mivel foglalkozzon az ember a következő negyven évében, így voltam ezzel én is. A gyógyszerészet volt számomra a leginkább szimpatikus, mert szükséges hozzá biológiai, kémiai, jogi és közgazdaságtani ismeret is, és alapvetően is közel állt hozzám az egészségügy témaköre, az emberek segítése. Lenyűgözött, hogy ha beveszünk egy gyógyszert, akkor elmúlik a fejfájásunk. Érdekelt továbbá a folyamat, hogyan jut el az orvosság a megfelelő célszervhez, honnan tudja, hogy épp ott kell hatnia, és mi történik pontosan, amíg eléri a megfelelő hatást” - meséli.
Zsidó Balázs azonnal felvételt nyert a PTE Gyógyszerésztudományi Karára. Pécsre jelentkezésének egyik komoly oka az volt, hogy a bátyja is itt tanult, itt szerzett pszichológus diplomát, és a PTE Bölcsészettudományi Karán fogott kutatásba. Mint mondja, a várost azonnal megszerette, mert befogadó, családias és emberléptékűek benne a távolságok. Hasonlóan megnyerő volt számára az a légkör, amit a karon talált, mert nem túl nagy, így a tanárok és a hallgatók is ismerhetik egymást. Nagyon megtetszett neki a gyógyszertan, ezért fogott bele a PhD-képzésbe. Mivel a Gyógyszerésztudományi Karon főleg kísérletes témák voltak, és sok időt töltött laborban, ezért úgy döntött, kipróbál valami mást. A bátyja tanácsára nem témát, hanem témavezetőt választott dr. Hetényi Csaba személyében, aki az ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének egyetemi docense, tanszékvezetője, és akinél épp volt üresedés.
„A mai napig lenyűgöz, hogy a kémiai anyagok bármit meg tudnak tenni a szervezettel. Van olyan, amelytől elalszunk, van, amelytől le- vagy felmegy a vérnyomásunk. Nagyon izgalmas, hogy ez hogyan és miért történik. A fizika és a kémia alaptörvényei alapján igyekszünk megfigyelni és újraalkotni azt, amit a természet egyszer már megalkotott. Arra fókuszálunk, hogy egy kísérletesen kapott eredményt hogyan tudunk reprodukálni számítógéppel. Ha ez sikerül, akkor - a módszertant követve - kísérletesen még nem létező eredményekkel is elő tudunk állni, ezért veszünk részt sokféle módszertani fejlesztésben” - magyarázza.
PhD-munkájának témája a számítógépes gyógyszertervezési módszereknek a fejlesztése és alkalmazása volt, kezdetben epigenetikai vizsgálatokkal foglalkozott, a fehérjéknek és a peptideknek a kölcsönhatását kutatta. Témavezetőjével igyekeztek olyan területet találni, ahol valamilyen fizikai és kémiai nehézséggel állnak szemben. Példaként említi, hogy a peptidek elég nagy molekulák, szeretnek mozogni, elhajolni, nagy kihívást jelent tehát hozzákapcsolni őket a fehérje-célpontjukhoz – erre kezdtek módszert fejleszteni. Kutatásai között jelenleg olyan gyógyszer fejlesztése is szerepel, amely nem pusztán a SARS-CoV-2 ellen, hanem más típusú vírusok ellen is hat. Igyekeztek egy olyan célpontot azonosítani egy víruson belül, amely feltehetően sokféle vírusban megtalálható, vélhetően nem nagy eltéréssel. Erre a célpontra kerestek egy vezérmolekulát, amit később átalakítanak.
„Úgy fogtunk bele, hogy a módszert egy elérhető kísérletes rendszeren, az influenzavíruson leteszteltük, hogy a magunk számára is bizonyítsuk a működőképességét. Mikor ez igazolódott, akkor átvittük a módszert a SARS-CoV-2-re, mivel utóbbinál még nem létezett széles körben elérhető, kísérletes adat. A Virológiai Nemzeti Laboratóriumban úgy találták, hogy sejtes kísérletekben a molekulák hatásosak, így belefoghattunk az átalakításukba, annak érdekében, hogy erősebb kölcsönhatást tudjanak kifejteni a vírus fehérjéjével, megakadályozva a vírus osztódását. Jelenleg ezeket az új vegyületeket szintetizálják Szegeden, aztán következik egy újabb próba” - részletezi.
Dr. Zsidó Balázsék atomi szinten gondolkoznak, azt nézik, hogy egy adott fehérjén belül melyik aminosav, melyik atomjával hat kölcsön a molekula, és az miként alakítható át úgy, hogy pont azon a helyen a kölcsönhatás még erősebb legyen. Azon vannak, hogy - a megfelelő módszertan alkalmazásával - olyan információval szolgáljanak ehhez, amelyre kísérletesen nincs mód.
Részt vesz a TRPA1- és a szomatosztatin receptorok gyulladással és fájdalommal kapcsolatos kutatásaiban, illetve a farmakokinetikai interakciók vizsgálatában is: két gyógyszer egymással való, valamint egy gyógyszernek a szervezetünkben megtalálható fehérjével való kölcsönhatásával foglalkozik. Előbbi kapcsán dr. Pintér Erika professzor asszony kutatócsoportjával, az utóbbinál pedig a Gyógyszerésztudományi Karral született több közös publikációjuk.
Mint mondja, a számítógépes gyógyszerfejlesztéshez a fizikai és kémiai törvényszerűségek alapos ismerete mellett informatikai képzettség is szükséges, amihez előnyt jelentett a számára az, hogy az édesapja informatikatanár. Tudnia kell kisebb programokat írni, majd ezeket használni is a munkája megkönnyítésére, illetve a kapott eredményeket értelmezni és cikkben megfogalmazni úgy, hogy az érthető legyen. Számítógépes gyógyszerfejlesztéssel - a tudomása szerint - kevesen foglalkoznak az egyetemi szférában.
„Az a legmegdöbbentőbb a kutatásban, hogy ha egy dolgot felfedezünk, akkor jön utána tíz másik felfedezendő feladat. Ebben rejlik a szépsége és az izgalma is. Persze az frusztráló, ha nem jön ki a várt eredmény, de ezt fontos alázattal fogadni, hiszen a természet nem olyan, mint amilyennek mi szeretnénk látni. Ha arra törekszünk, hogy - nem sajnálva az időt - szép, tiszta és őszinte munkát adjunk ki a kezünkből, akkor előbb-utóbb a szerencse is mellénk szegődik” - összegzi.
Fotó:
Verébi Dávid