A Szépművészeti Múzeum után 2023. augusztus 1-jétől november 5-ig Pécsett, az idén 50 éves Csontváry Múzeumban voltak megtekinthetők az 1859-ben született patikus-festőművész legfontosabb alkotásai. 50 évvel ezelőtt, 1963-ban Pécsett nyílt az állandó, múzeumi kiállítás Csontváry műveiből. Ennek képei egészültek ki a fővárosi és magángyűjteményekben őrzött művekkel. A tárlatot Prof. Dr. Aknai Tamás, művészettörténész vezette.
(1).png)
2023. október 28-án a PTE Gyógyszerésztudományi Karának munkatársai és a Magyar Gyógyszerészi Kamara Baranya Vármegyei szervezetének tagjai vettek részt a pécsi Csontváry Múzeumban egy tárlatvezetésen, melynek során a képzőművészet és a gyógyszerészi pálya találkozásának egy kivételes és eredményes esetét, a Csontváry Kosztka Tivadar életművet tekintették át. Aknai Tamás művészettörténész professzor felidézte a fiatalon gyógyszerészi oklevelet szerzett, később gácsi (Nógrád megye) gyógyszertártulajdonos pályaképét. Amely a művészi arányérzék, a finomságok iránti érzékenység, a kísérletezés bátorsága és a művészi anyaghasználat eredetiségének következtében a gyógyszerészi habitus folyamatos és meghatározó erejű jelenlétét valószínűsíti.
(1).png)
A Csontváry művésznevet felvevő Kosztka Tivadar 23 éves korában, 1976. május 22.-én tett zárószigorlatot a pesti egyetem Orvostudományi Karának gyógyszertudományi tanfolyamán. Szigorlati tételei: mi az alcohol absolutus, a higanyéleg, rhodankálium? Helyes válaszait a „magister pharmaciae” címmel honorálta az egyetem. Csontváry hat éven át beosztott gyógyszerészként tevékenykedett a felvidéki Iglón, majd saját patikájában dolgozott, amíg meg nem teremtette az önálló művészeti tanulmányok és tevékenység anyagi alapjait. 1884. szeptember 15.-én szerezte meg a gácsi gyógyszertárat, ahol 1894-ig, a müncheni festészeti tanulmányok megkezdéséig működött.
Nem volt tétlen, mint falusi gyógyszerész. Közösségét rávette bizonyos gyógynövények termesztésére és gyűjtésére, felvetette és támogatta a selyemhernyó tenyésztés ügyét és a direkttermő szőlőből készített borok, szeszek ellen igyekezett népszerűsíteni az egészséges alkohol nemüket. Csontváry szűkszavúan annyit írt a gácsi évekről: „…a tíz esztendő a magyar közművelődésre is befolyással volt, s azt a küzdelmet nem ecsetelem, mely az anyag megszerzésénél előállott, csupán azt irom ide, hogy amikor a szűkös jövedelem a napi négy koronát már elérte, vállalkoztam a festői terv keresztülvitelére és Münchenben a Hollósy-féle festőiskolába léptem."
Valószínűnek látszik, hogy a patikus, aki akkoriban még nem volt festőművésznek tekinthető, igen aktívan részt kívánt venni Gács közéletében. De olykor bizarr vagy éppen nagyon is racionális ötletei, reform-követelései sérthették a helyi érdekcsoportokat. A magyar közművelődésre gyakorolt befolyását Csontváry valószínűleg a gácsi leányiskola, a kisdedóvó létrehozása körüli „harcokban" való részvételére értette. A forrásokból világosan kiolvasható, hogy Csontváry sorozatos kudarcai, a merev elutasítás eredményezhette, hogy a festői pályára való felkészülés itt lett a legfőbb programja. A kiállítás ennek a nagyra hivatott tervnek a megvalósulásáról szól a festményeken keresztül. Korai portréi bizonyítják, hogy nem rögtönzött, tudatosan festett, hogy pontosan ismeri az utat, amelyen járnia és közvetítenie kell a világot teremtő és mozgásban tartó energiát. Megszállottan a teljességet kereste és festette. Annak időben és térben egyaránt szédítő távlatait, a modern művészet huszadik századi leleményeinek számító, vibráló, csaknem valószerűtlen színekkel, azok árnyalataival és kontrasztjaival.
A legfontosabb művek szemléje közben szóba kerültek a pontos mű-értelmezéshez elengedhetetlen dokumentumok, források, és számos anekdota is. Közben pedig valószínűleg közös felismeréssé vált a tény: a Csontváry életmű valódi megismeréséhez a legjobb „kalauz” mellett sem elégséges másfél óra.