A 2020-ban sikeres államvizsgát tett gyógyszerészhallgatók köszönő beszédét Füstös Karina írta meg, majd mondta el a végzősök rednkívüli Diplomaátadó Eseményén.
Tisztelt Dékán Úr, tisztelt Dékáni vezetőség, tisztelt Oktatóink, kedves képernyőn keresztül figyelő Szülők, Nagyszülők, Családtagok, Barátok, kedves Végzett évfolyamtársaim!
Engem ért a megtiszteltetés, hogy a végzős évfolyam nevében szólhassak ma Önökhöz, hozzátok.
Az első egyetemi napunkon még nem tudtuk valójában mennyi nehézség és akadály választ el minket a diploma átvételétől, még nem sejtettük mekkora kihívás áll előttünk, csak azt tudtuk, hogy minden eshetőségre fel kell készülnünk. Már ekkor figyelmeztettek, hogy harmadév környékén számíthatunk az első hullámra, a plató akár ötödévig is eltarthat. Ekkor még nem sejtettük mennyi tanulással töltött óra, mennyi végeláthatatlan szorgalmi időszak, mennyi-mennyi többnyire önállóan megírt jegyzőkönyv, hány és hány felvett és átszervezett vizsga és zárthelyi dolgozat vár ránk. Csütörtök esténként néha nyunyókához bújva ünnepeltük sikereinket, feledtük kudarcainkat. 10 szemeszter küzdelmeiben családunk és barátaink önkéntesként, a social distancing jegyében segítették vizsgaidőszakainkat, tanulással töltött, bezártsággal keretezett óráinkat. Kiváló tanáraink átadott tudásukkal és szemléletmódjukkal, Operatív Törzsként terelgették utunkat, segítették átélni a nehézségeket, nekik köszönhetően az első csúcson, az államvizsgán túl vagyunk, a gyógyulási arány magas. Gyógyszerésszé válásunk első szakasza véget ért, azonban a mi hivatásunk életre szóló tanulás, az igazi próbatétel ezután kezdődik. Úgy érzem, erre készen állunk, és örömmel mondhatjuk, hogy a szakmai tudáson kívül olyan értékeket is adott nekünk ez az itt töltött néhány év, amit nem lehet könyvekből megtanulni: hatékonyságot, kitartást, szorgalmat, alkalmazkodó készséget, türelmet, alázatot.
Azt hiszem, minden évfolyamtársam nevében mondhatom, hogy bár nem teljesen ebben a formában, de ezt a napot vártuk azóta, hogy elsős gólyaként beléptünk az egyetem kapuin.
Küzdelmes évek vannak a hátunk mögött, de talán a sok izgulás, sikerek és kudarcok, amelyeket együtt átéltünk, már szép emlékké váltak, hiszen ezek segítettek el minket a mai napig. Mindannyian különböző utakat jártunk be a felvételitől, mindenkinek más okozott nehézséget, és mindenkinek másért volt örömteli. Célunk azonban egy volt, és nem állnánk ma itt, ha oktatóink nem lettek volna olyan segítőkészek, türelmesek hozzánk, köszönjük Önöknek, hogy végigkísértek minket ezen az 5 éven, és oly sokat kaphattunk Önöktől.
Kedves Szüleink, Nagyszüleink! Kedves Családunk, Barátaink! Köszönjük, hogy mellettünk álltatok a legnehezebb időkben, és velünk izgultatok, velünk örültetek minden sikerünknek, és hogy támogattatok minket kudarcaink esetén is. Az, hogy ma itt állhatunk, nem csak a mi érdemünk, hanem a Tiétek is.
Kedves évfolyamtársaim! Köszönöm Nektek ezt az öt évet! A közös bulik, fry sültkrumplizások, az évfolyampólóban átélt gyógyszerész szakestek, a vizsgák előtti közös izgulások, Szent Ritához imádkozás, a teams-en szakdolgozat védés, a „szkafanderben” államvizsgázás, és minden közös élmény és nehézség: összekovácsolták ezt az évfolyamot. Életre szóló barátságok alakultak. Azt kívánom Nektek, hogy találjátok meg az örömöt a hivatásunkban, ki gyógyszertárban, ki kórházi-klinikai területen, ki gyógyszergyártásban, mindenkinek sok sikert kívánok a továbbiakban. Remélem, mihamarabb újra találkozunk!
Kérlek engedjétek meg, hogy ezt a pár gondolatot egy számunkra kedves idézettel koronázzam meg: „Ha az anyag nem hazudik, az ember pedig anyagból van, hogy lehet, hogy az ember mégis tud hazudni? Hát, mert az ember kicsit több mint anyag.”
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!